Nógrádival mellé lőni nem lehet. Következő regényében kalandos kincskeresésre hívja olvasóit, akik Sipos Tomi csapatához csatlakozva felderíthetik a Zeréndvár alatt húzódó alagútrendszert. De vajon tényleg második világháborús kincs rejlik a város alatt, ahogyan azt Béla bá megénekelte? Ha igen, akkor kit illet a zsákmány? A becsületes megtalálókat! Vagy mégsem? A következőkben a negyedikes gyerekek nem mindennapi kalandjairól olvashattok.

"A 4. b osztály néhány tagja kincskeresési lázban ég. Persze csak titokban, hiszen ha nem vigyáznak, még elszólják magukat, és akkor valaki előttük találja meg a kincset, helyettük lesz gazdag. Tomi, Feró, Dina, Gabi, Olgi és persze Mara biztosak benne, hogy a kisvárosban közismert „Bolond Béla” egyáltalán bolond, és amikor arról énekel, hogy „alattunk a kincs”, akkor igazat mond. A csapat egyik fele tehát nekiindul, hogy a város alatt húzódó pincerendszerben megtalálja a rejtélyes ládát, miközben a csapat másik fele odafent őrködik… Nógrádi Gábor új regénye nem csupán egy kalandos kincskeresés története, hanem egyúttal komoly dilemmát is feszeget: vajon kit illet meg a megtalált kincs? A gyerekeket, akik az életüket kockáztatták érte? Vagy inkább a várost, amely valóban rászorulna a támogatásra? És mi történik, ha felbukkannak az értéktárgyak eredeti tulajdonosai?"

SZERETHETŐ KARAKTEREK

Az ízig-vérig mai gyerekekként ábrázolt szereplőkkel könnyen azonosulni tudnak az olvasók. Sipos Tomi a tipikus bandavezér. Nagyhangú és vakmerő. Pap Feró már jóval megfontoltabb. Dodó névre hallgató kutyája legalább annyira a csapat része, mint maga a gazdája. Bencze Edina igazán belevaló lány. Legyen szó egy sötét alagútról, vagy arról, hogy hallatnia kell a hangját - semmitől sem riad vissza. Felnőtteket megszégyenítő módon áll ki a jó ügy érdekében, ezzel példát mutatva korosztályának, és közben talán még egy kicsit el is orozza a bandavezéri címet.

HUMOR ÉS TANULSÁGOK

Könnyed és humoros történet, melyet észrevétlenül színesítenek tanító célzatú közbeékelések. Külön díjaztam, hogy a felnőttek nem "non plus ultra" személyiségekként kerültek bemutatásra, sokkal inkább esendőségüknél fogva. A kisvárosi valóságnak teljes mértékben megfelelő párbeszédeiken kifejezetten jól szórakoztam. A történet ráadásul görbe tükröt mutat néhány gyakori családtípus számára is. 

NEMCSAK KINCSKERESÉSRŐL SZÓLÓ TÖRTÉNET

A regény különlegessége, hogy nemcsak egy klasszikus kincskeresésről szóló történet. Míg az első felében a kincs megtalálásra helyeződik a hangsúly, addig a másodikban az ereklyék utóéletéről, és az emberi kapzsiságról olvashatunk. Előbbiből kicsit többre, utóbbiból kicsit kevesebbre vágytam. 

„A háború szörnyes utálatos dolog, Katka. Anya mondta, hogy a nagy emberek csinálják, a kisemberek pedig meghalnak. A filmekben is így van. A királyok egy dombról nézik, ahogy a katonák elesnek a csatatéren. Nem szeretem az ilyen filmeket.”

Bátor vállalásnak tartom a háborúk említését a gyermekirodalomban. A világban zajló események miatt azonban azt gondolom, hogy a gyerekeket jobban foglalkoztatja a téma, mint valaha. A regényben a háborút nem tabuként kezeli az író. Sokkal inkább gyermeknyelven megfogalmazott mankót, egyfajta erkölcsi viszonyulást ad az olvasók kezébe, amit magukévá tehetnek.

Nógrádi könyvét elsősorban 3-4. osztályos gyerekeknek ajánlanám. A könyv legalább annyira szól lányoknak, mint fiúknak! Azoknak, akik már biztosan olvasnak, de még csak most ismerkednek a regények világával. A történelemre fogékony gyerekeknek, akiket érdekelnek a családi ereklyék mögött húzódó történetek, a relikviák utóélete. Elsősorban nyári olvasmányként tudom elképzelni, amikor az unokatestvérekkel és a szomszéd gyerekekkel felfedezőútra lehet indulni a környéken.